nos, most, hogy már túl vagyunk a világvégén is, gyorsan leszögezném, hogy a valóság leképezése, majd annak utólagos manipulációja, számomra elsősorban játék. de legalább annyira szórakoztatás is. és, ha már itt tartunk, akkor időnként kifejezőeszköz is – ötleteké, gondolatoké, de mindenekelőtt hangulatoké. ugyanakkor viszont néha pusztán technikai segítség, hogy olyanná tegyem a fotót, amilyennek látni [...]

bár alapvetően békés természetű embernek ismernek az ismerőseim (azt hiszem legalábbis), meg kell mondanom, hogy valamiért szeretem a posztapokaliptikus témájú filmeket. tudod, amikor az a pár ember, aki megmaradt a világégés után, már azt hiszi, hogy túl van a nehezén, de aztán kiderül, hogy tévedésben vannak. nemtom, miért, megmagyarázhatatlan rajongás ez részemről, talán a gyerekkori [...]

a fényképek utómunkázása az egyik legérdekesebb dolog, amivel életemben valaha találkoztam. komolyan. asszem, függő vagyok – gyakran fordul elő, hogy olyankor is hozzányúlok egy-egy képhez, amikor az már nyers formájában is elég jól mutat, úgy, ahogyan a gépből kijön. ilyenkor a kezemre csapok, és megdorgálom magamat, hogy ejnye, ne essünk már túlzásokba… de aztán többnyire [...]

a kUnterBunt (magyarul: TarkaBarka) a magyar televízió német nemzetiségi műsorának nagy sikerű projektje volt a tavalyi évben: óvodák, általános és középiskolák számára meghirdetett, német nyelvű színjátszó verseny. a felhívásra több, mint harminc csapat jelentkezett különböző színdarabokkal, melyek közül, az előzsűrizést követően 15 társulat nyerte el a lehetőséget, hogy a darabjaikból tévés feldolgozás szülessen. én pedig [...]