a kUnterBunt (magyarul: TarkaBarka) a magyar televízió német nemzetiségi műsorának nagy sikerű projektje volt a tavalyi évben: óvodák, általános és középiskolák számára meghirdetett, német nyelvű színjátszó verseny.

a felhívásra több, mint harminc csapat jelentkezett különböző színdarabokkal, melyek közül, az előzsűrizést követően 15 társulat nyerte el a lehetőséget, hogy a darabjaikból tévés feldolgozás szülessen.

én pedig azt nyertem meg, hogy gondozhattam a projekt arculatát, a grafikai- és mozgóképes munkákat a logo kitalálásától, a tévés és internetes felhívás, valamint a plakát elkészítésén keresztül, a honlaptervig, az ajándékutalványok és oklevelek megtervezéséig. valamint, és egyáltalán nem utolsó sorban, a 15 elkészült kisfilmből úgy nagyjából tízet én is vágtam és utómunkáztam, aminek nem kevés tapasztalatot és új trükköt köszönhetek. (ezekből tervezek később egy kisebb összeállítást is, ha az időm, meg a szerkesztőség engedi.)

logo és tipográfia:

 

körülbelül a negyedik-ötödik logoterv volt az, amivel én is elégedett voltam, és a többieknek is bejött. és ez viszonylag kevésnek számít (a saját céges logom kábé a huszadik verziónál tart, például). igyekeztem olyan grafikai elemet kitalálni, amiből később könnyen legyártható mondjuk egy wish (rövid elválasztó videó), ebből pedig elég egyszerű volt olyat készíteni: csak megpörgeti az ember, és már kész is.

a feliratnál (és egyáltalán, a projekt címének kitalálásánál) fontos szempont volt az, hogy az UB betűket kiemeljük valahogy, mert az “anyaműsor”, melyen belül a darabok vetítésre kerültek, az Unser Bildschirm címet viseli, amit mi magunk közt csak UB-ként emlegetünk.

a tévés és netes felhívás:

kUnterBunt promo

elég gyorsan kellett dolgoznunk, és kitalálni valami frappánsat. a szerkesztő kolleginával és az operatőr kollégával kitaláltuk az alapokat, de csak nagyjából: gyerekek mondják el a szöveget, valami színpadszerű környezetben, legyen benne függöny, meg deszkák, meg ilyesmik. aztán a stáb elment felvenni, a helyszínen improvizáltak. találtak egy marhanagy műanyag tojást, meg létrát, meg kartondobozt, meg ilyesmit, és mindezeket beleépítették a jelenetekbe. aztán megkaptam a nyersanyagot, és folytattam az improvizálást. megpróbáltam valahogy összekötni az egyes részeket – de egészen konkrétan, menet közben találtam ki, hogy a következő mondat hogyan kapcsolódjon az előzőhöz, képileg, ritmikában, effektusokkal együtt. aztán ez lett a végeredmény. mindannyian elégedettek voltunk vele.

plakát:

a plakáttervezés külön műfaj, és nem is állítom, hogy kifejezetten jó lennék benne, ez volt az első ilyen jellegű munkám. külön nehezítette a dolgot, hogy ez egy versenyre való felhívás volt, ami azt jelenti, hogy sok információnak meg kell jelennie rajta, nehéz lett volna úgy összerakni, hogy kifejezetten egy vizuális ötletre épüljön, letisztult legyen és hasonlók. az idő erre is kevés volt, természetesen, és két-három éjszakám ráment, mire összehoztam ezt. és igen, kedvelem a Monty Python-féle animációkat.

többen megjegyezték, hogy nem nagyon értik mit keres ott az a zeppelin… hát, többnyire Led Zeppelint hallgattam munka közben. erre viszont többen azt mondták, hogy örülnek, amiért nem Black Sabbathot hallgattam. nem is értem, miért.

a plakát A3-as méretben készült, és minden iskolába eljutott országszerte, ahol német oktatás folyik.

egyebek:

készült még főcím, wish, meghívó a záróünnepségre, köszönőlevél, oklevél, ajándékutalvány, hasonló stílusban, meg fejléces levélpapír, honlapterv és ilyesmi.

meg 15 színdarab vagy tévéjáték, nevezzük ahogy akarjuk.

…és – ami talán a legfontosabb – jó néhány gyereknek szereztünk életre szóló élményeket. remélhetőleg.